Magyarország közéleti terekben kristálytiszta törésvonal húzódik – nem csupán ideológiai, hanem értékekben, narratívákban, sőt érzelmekben is. Ez a polarizáció viszont nem a történelem ajándéka, hanem az elitek tudatos stratégiájából született politikai konstrukció. Ha nem kezdünk el nagyon gyorsan reagálni, annak politikailag visszafordíthatatlan következményei lehetnek a demokratikus kultúrára és társadalmi kohézióra nézve.
A politika ma Magyarországon kétértelmű
A politikai élet nem csupán pártok közötti versengés; egy olyan megosztottság alakult ki, amelyben a vesztes identitásának elvesztésétől, a hangja teljes elhallgatásától is fél. A politikai polarizáció Magyarországon az egyik legsúlyosabb Európában, és főként eliterőltetés eredménye. A két tábor (baloldal és jobboldal) úgy szerveződik, hogy a vesztes gyakorlatilag politikailag marginalizálódik és kizáródik a döntéshozatalból.
Ez több mint ideológiai ellentét, a vereség társadalmi, kulturális és érzelmi kiszorítottsággal jár együtt. A polarizáció beszivárgott a családi ebédekbe, a munkahelyi vitákba, sőt a közösségi terekbe, mindenhol ott van az „ők–mi” retorikája.
A jelenséget elit által gerjesztett ideológiai polarizációnak is nevezik. Ebben az ideológia alakítja a polgárt és nem fordítva, a politikai kommunikáció gerjeszti a megosztottságot, nem csupán tükrözi azt.
A polarizáció mélyebb mozgatóerői
Lássuk, milyen okok állnak e polarizáció hátterében:
a) A mély ellenállás hiánya
A Fidesz–ellenzék rivalizálása sok esetben személyes és narratív ambícióból táplálkozik. A hatalom képviselői (baloldalon és jobboldalon egyaránt) nem hajlandók politikai térfelükön belül engedni, nincs érdekeltség konszenzusban, senki nem szeretné a saját narratíváját felülírni.
b) Médiakontroll és információs buborékok
A független média térvesztése és a politika által manipulált információáramlás tovább mélyíti a társadalmi törésvonalakat. A kormányoldali sajtó egyre inkább propagandaeszközzé vált, az ellenzéki hangokat pedig háttérbe szorította.
c) Megosztottság alulról? – Részben, de…
Nem elhanyagolható azonban az állampolgárok saját félretájékozódása és előítéletei által gerjesztett polarizáció. Egyes kutatások szerint a társadalom többen kevésbé polarizáltak, mint amit a közéleti viták sugallnak. Ez azt jelenti, hogy a legtöbben alapvetően még mindig nyitottak a párbeszédre, de a politikai elvárás, akár retorikai vagy társadalmi nyomás formájában bezárja őket.
3. Mire figyeljünk? A polarizáció veszélyes hatásai
- Demokratikus kultúra eróziója
A kompromisszum elutasítása az az alap, amelyre a demokrácia épül. Ha a konfliktus nem vitaként, hanem morális ítéletként van jelen, nem csupán a párbeszéd szűnik meg, a demokrácia lényege is erodálódik. - Politikai kisajátítás és intézménygyengülés
A legitim intézményrendszer a társadalmi konszenzuson keresztül működik. Ha már nem az intézmények szakmai hitelét, hanem csak politikai lojalitást értékelünk, a társadalom népellenes alapra kerül. - Identitáshiányos közösség
A megosztott identitás felszínes egységekben működik. Ennek eredménye, gyerekes identitáspolitika, ahol a másik nem csupán ellenfél.
4. Mit tehetünk? Lehetséges kiutak a közösen navigálható tér felé
a) Intézményi erősítés
A civil szervezetek, úgy helyi, mint országos szinten, fontos hidak lehetnek a felek közt. A független közbeszéd helyreállítása elsődleges politikai és társadalmi feladat.
b) Közéleti kultúra újraírása
A vitaszerű, nem moralizáló közbeszéd újjáépítése. Formális viták, polgári fórumok, helyi együttműködések lehetősége (pl. környezeti, gazdasági kérdések mentén).
c) Oktatás – Tudás a gyűlölet ellen
Politikai műveltséget, demokratikus készségeket, pluralizmus iránti toleranciát fejlesztő iskolai programok elterjesztése. Ez hosszútávon gyengíti az érzelmi polarizációt.
5. Konklúzió – A döntés nem kívül, hanem bennünk dől el
A magyar politikai polarizáció nem pusztán probléma, hanem választás, mivel tovább mélyítjük, vagy elkezdjük kioldani. Ez nemcsak rendszerszintű döntéseket igényel, új intézményeket, szabályokat, hanem közösségi döntést, lélektani önrendelkezést is. Ha a társadalom elutasítja a párt identitáspolitikát, és visszatér a nyitott vita kultúrájához, akkor van esély visszatérni a közös társadalomhoz.
Ezt a váltást nem a politikusok fogják elhozni ők sokszor a megosztottság nyerészkedésére építenek. Mi, állampolgárok, közösségek, civil szféra, tanárok, szervezetek vagyunk azok, akik újraépíthetjük a hidakat. Ez nem díszfeladat ez a demokrácia és a közösségi létezés feltétele.
