A „demokrácia” szó az ókori görög dēmos (nép) és kratos (hatalom) szavakból ered, szó szerint „néphatalmat” jelent. Az eredeti athéni demokrácia i. e. 5. században alakult ki, és a polgárok közvetlen részvételére épült: a szabad férfiak maguk döntöttek a közösség ügyeiről. Ez azonban egy szűk körre korlátozódott – a nők, rabszolgák és idegenek ki voltak zárva. Az ókori demokrácia így nem az egyetemes részvételt, hanem egy meghatározott csoport politikai hatalmát jelentette.
A demokrácia eszméje hosszú időre feledésbe merült, és csak a felvilágosodás idején, a 17–18. században született újjá. Ekkor jelent meg a gondolat, hogy minden embernek veleszületett joga van beleszólni a közügyekbe. John Locke, Montesquieu és Rousseau művei nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy a népszuverenitás (azaz a hatalom a néptől ered) elve bekerüljön a modern politikai gondolkodásba. A francia és az amerikai forradalom már ennek szellemében tört ki.
A 19. században a demokrácia fokozatosan intézményesült: létrejöttek a képviseleti rendszerek és idővel általánossá vált a választójog (bár sok helyen csak férfiak számára), és megjelent a pártpolitika. A demokrácia fogalma azonban nem maradt egységes. Az iparosodás, a társadalmi egyenlőtlenségek és az ideológiai viták hatására különféle „jelzős demokráciák” alakultak ki – mindegyik másként értelmezte, mit is jelent a „néphatalom”.
A „jelzős demokráciák” születése
A 20. században a demokrácia szóhoz gyakran tettek jelzőket, hogy megkülönböztessék egymástól az eltérő politikai rendszereket és eszméket. A „népi demokrácia”, a „liberális demokrácia”, a „szociális demokrácia” vagy a „keresztény demokrácia” mind a demokratikus elv más-más értelmezését takarja.
- Népi demokrácia: főként a második világháború utáni kelet-európai államokban jelent meg, ahol formálisan a nép nevében, valójában a pártvezetés irányításával működött a hatalom. A cél a társadalmi egyenlőség volt, de a politikai pluralizmus hiánya miatt sokan megkérdőjelezték demokratikus jellegét.
- Liberális demokrácia: a nyugati világban kialakult rendszer, amely a szabadságjogokat, a hatalmi ágak szétválasztását és a jogállamiságot helyezi középpontba. Itt a demokrácia nemcsak a többség akaratát, hanem a kisebbségek védelmét is magában foglalja.
- Szociális demokrácia: a 19–20. század fordulóján, a munkásmozgalmak hatására jött létre. A demokrácia nemcsak politikai, hanem gazdasági és társadalmi egyenlőséget is célul tűzött ki – például a jóléti állam megteremtését.
- Keresztény demokrácia: a 20. századi Európában erősödött meg, különösen a második világháború után. Az emberi méltóság, a szolidaritás és a közösségi felelősség hangsúlyozásával próbálta a keresztény értékeket összekapcsolni a demokratikus intézményekkel.
A jelzős demokráciák létrejötte mögött mindig valamilyen társadalmi kihívás, ideológiai különbség vagy történelmi tapasztalat állt. Egyes rendszerek inkább a szabadságot, mások az egyenlőséget, megint mások a közösséget helyezték előtérbe. Emiatt a demokrácia sosem volt egységes fogalom: mindig alkalmazkodott az adott kor politikai és erkölcsi kérdéseihez.
A modern demokrácia dilemmái
Napjainkban ismét megjelentek új jelzők: „illiberális”, „részvételi”, „digitális” vagy „deliberatív” demokrácia. Ezek mind a demokrácia válságára vagy átalakulására reagálnak. Az „illiberális demokrácia” kifejezést például Fareed Zakaria amerikai politológus használta először, arra utalva, hogy egyes rendszerekben a választások ugyan megtartják a demokratikus formát, de a szabadságjogok korlátozása miatt a tartalom kiüresedik.
A „részvételi” és „deliberatív” demokrácia ezzel szemben arra törekszik, hogy az állampolgárok ne csak négyévente szavazzanak, hanem aktívan részt vegyenek a döntéshozatalban, vitákban és közösségi fórumokon. A „digitális demokrácia” pedig az internet és a technológia lehetőségeit próbálja beépíteni a politikai részvételbe.
A demokrácia története tehát nem lezárt fejezet, hanem folyton változó történet. Minden korszakban újraértelmezik, mit jelent „a nép uralma” – és ez a változás önmagában is a demokrácia lényegéhez tartozik.
Felhasznált források
- Dahl, R. A. (1998): On Democracy. Yale University Press.
- Held, D. (2006): Models of Democracy. Stanford University Press.
- Zakaria, F. (1997): “The Rise of Illiberal Democracy.” Foreign Affairs, Vol. 76, No. 6.
- Tóth, Cs. (2018): Demokrácia és jogállam a 21. században. Akadémiai Kiadó.
- Fukuyama, F. (2014): Political Order and Political Decay. Farrar, Straus and Giroux.
Idegen szavak magyarázata
- Demokrácia – néphatalom, olyan politikai rendszer, ahol a hatalom forrása a nép.
- Népszuverenitás – az elv, hogy a politikai hatalom a néptől származik.
- Pluralizmus – sokféleség, több politikai nézet és párt egyidejű létezése.
- Liberalizmus – eszme, amely a szabadságjogokat és az egyéni autonómiát védi.
- Deliberáció – megfontolt vita vagy érvelés, közös döntéshozatal céljából.
- Jogállamiság – az elv, hogy az állam maga is a törvényeknek van alárendelve.
